Hosszú volt ez a tél, túl hosszú. Olyannyira várom már a napfényt, a barátságos meleget, a friss tavaszi levegőt, mint a Messiást. Egy ideje rajtam uralkodó rosszkedvemet ráfoghatnám persze a hosszúra nyúlt hidegre, a vitaminhiányra, a kötelező szakdolgozatírásra, vagy a lecsökkentett fizetésemre, esetleg a nekem már túlzónak érződő súlyomra, vagy akármi másra. De az igazság mégiscsak az, hogy ezen valóban lehúzó külső körülmények ellenére, a baj bennem van, belül.
Amit látok, nem feltétlenül érzem csak a magam problémájának. Nemrég olvastam egy pszichológia folyóiratban, hogy létezik már kapunyitási pánik. Ez egy abszolút 21. századi jelenség, ami abból fakad, hogy kialakult egy új életszakasz a 20-30-as évek között. Szüleink ebben az időben már családot alapítottak, akinek a szülők nem segítettek, azok megkapták az állam által kiutalt lakást, a férfi-női szerepek még nagyjából a helyükön voltak, mindenki tette szépen a dolgát. De ma már nem ez van. Ebben az új életszakaszban mindenki azt csinál, amit csak akar, és éppen ez a nagy szabadság lesz a korlátja annak, hogy végül az ember határozottan meg tudja mondani, hogy pontosan mit is akar, merre is halad. Ez a probléma egyik része.
A másik, hogy amit akarok, ahhoz megvan-e a lehetőségem (pénz, idő, támogatás). Mert hiába szeretnék családot, ha az esküvő költségeinek a gondolatától is sikítófrászt kapok, és hiába, ha nincs hová megszülni a gyereket. És mikor akarjak gyereket? Most? Vagy most kezdjek el új karriert, új terveket, és halasszam későbbre? Legyek 30 után anyuka?
Elkezdtem a fotózást tanulni, és szeretném a masszőrködést. Ehhez is várom az üdülési csekket, amiből majd kifizetem a tanfolyamot. A további terveim viszont nem oldhatók meg ilyen könnyen. De ki tudja, az is lehet, hogy csak türelmetlen vagyok.
Ha próbálom nem a borúlátó oldalról nézni, akkor viszont akár elégedett is lehetnék. Visszaolvasva januári kívánságaimat, több is már most teljesülni látszik. Lehet, hogy egyszerűen csak siettetem a dolgokat? Lehet, hogy nincsen nekem semmi bajom, csak egy kicsit fel kellene töltekeznem? Fene tudja.
Májusban Londonba utazunk. Ez fontos és nagy lehetőség. Talán elindít majd valamit, talán több értelme van, mint egy szimpla városnézés. Csak türelmesnek kell lenni. És ez baromira nehezemre esik most.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése