elmentem. Már most kalandosnak ígérkezik az út, de egyenlőre nem árulok el részleteket, csak annyit, hogy visszafelé már nem így fogok kinézni. Egyébként meg izgulok. De ez olyan jó fajta izgalom, és nagyon rég nem éreztem már. Annyira kurvára megérdemeljük már ezt az utat, hogy semmiféle csúnyaság nem állhat utunkba.
Na pá!
2010. április 30., péntek
2010. április 27., kedd
hajazok
Hosszas titkos, és rövidebb nyilvános őrlődés után végleg megszületett bennem a döntés, nevezetesen, hogy tényleg levágatom a hajam.
Picit persze félek is. Az is lehet, hogy hülyén fogok kinézni. De az is, hogy nem... :)
Ami pedig a zenét illeti, mindkét videó egy ma felfedezett ausztrál triótól származik, és én máris beléjük szerettem. Az már külön vicces, hogy úgy látszik, időközben az énekes is megvált szép raszta tincseitől. :D
Ez utóbbi videót nem tudom kisebben idegyógyítani, sorry. Viszont látható, hogy rasztahaj után is van élet. ;)
2010. április 26., hétfő
2010. április 15., csütörtök
Házam tája
Blogos barangolásaim közepette ráleltem olyan fanatikusokra, mely - mint kiderült - látens módon magam is vagyok. Nem kevés blog, és fotógaléria van az ún. cottage, vintage stílust kedvelők révén, melyek láttán elszorult a kis szivem.
Jánosommal a jövőnk tervezgetése közben arra jutottunk, hogy szerelmesek vagyunk a parasztházakba, imádjuk azt a kicsit puritán, kicsit régies stílust, amit ezek az épületek kívülről és belülről magukban hordoznak. Parasztromantika - mondaná Zita.
Ha kell, varázsolok, szenet lapátolok, megkerülöm háromszor a földet, hogy legyen egy olyan házacskánk, amit megálmodtunk. Fagerendás, pulikutyás, meszeltfalú, zöldfüvű kis lak, ahol felcseperedhetnek majd a porontyok, és ahol anyu meg apu boldogan hódolhat hóbortjainak, és kipihenheti fáradalmait.
Tehát ez úton kérem a jóistent, az angyalkákat, a világot, a sorsot, hogy adjanak nekünk egy házacskát, hozzá megfelelő körülményeket, és munkát, hogy fenntarthassuk.
Köszönöm!
Jánosommal a jövőnk tervezgetése közben arra jutottunk, hogy szerelmesek vagyunk a parasztházakba, imádjuk azt a kicsit puritán, kicsit régies stílust, amit ezek az épületek kívülről és belülről magukban hordoznak. Parasztromantika - mondaná Zita.
Ha kell, varázsolok, szenet lapátolok, megkerülöm háromszor a földet, hogy legyen egy olyan házacskánk, amit megálmodtunk. Fagerendás, pulikutyás, meszeltfalú, zöldfüvű kis lak, ahol felcseperedhetnek majd a porontyok, és ahol anyu meg apu boldogan hódolhat hóbortjainak, és kipihenheti fáradalmait.
Tehát ez úton kérem a jóistent, az angyalkákat, a világot, a sorsot, hogy adjanak nekünk egy házacskát, hozzá megfelelő körülményeket, és munkát, hogy fenntarthassuk.
Köszönöm!
2010. április 6., kedd
2010. április 4., vasárnap
Tavaszköszöntő
Ezer éve tervezem, hogy írok, de mindig annyi minden történik, hogy alig tudom utolérni magam. Szerettem volna szót ejteni a változásokról, a húsvétról, az utazásról, amit várok. Nem tudtam, mivel kezdjem, így végül nem kezdtem egyikkel sem. De az is lehet, hogy csak nem érett meg a helyzet, vagy én arra, hogy jól meg tudjam fogalmazni, jól el tudjam mesélni nektek.
Ma húsvét vasárnap van. Itt ülök Abasáron, és a szakdolgozatom helyett blogot írok. A hét közepén még temetésen voltam, majd megdöbbenve értesültem Daróczi haláláról, és még fel sem ocsúdtam, hogy a kispál tényleg befejezi, hogy basszameg tényleg vége van a kamaszkori zenekaromnak. Közben pedig odakint Pamacs, a puli, öt kicsi csipogó szőrcsimbókot gondoz éppen, akik valamikor péntek éjjel jöttek a világra. Úgy nagyjából fél órával ezelőtt mentettük meg egyikük életét, mert a nyaka köré tekeredett Pamacs rasztája, és már alig kapott levegőt szegény.
Szóval így van ez. Születik, meghal, ...változik. Így van a világ mozgásban, így lehet csak létező. Gondoljunk bele, mi lenne, ha egyszercsak megállna, és ugyanúgy maradna minden? Kész katasztrófa lenne. De akkor meg miért viseljük olyan nehezen, ha valami megváltozik? Az idő haladtával elveszítjük a rugalmasságunkat. Ez az igazság. Mert ugye ahol egy ajtó bezáródik, ott kinyílik egy másik. Nagy közhely, de mint a közhelyek általában; igaz.
Hogy haladjak az áramlattal, kénytelen voltam beiktatni magam is néhány változást. Immár harmadik hete mozogni járok, egy héten egyszer katusatilla alakformáló kínzókamrájába a csajokkal, egyszer pedig jógaórára Janival. Ez utóbbit sem nevezném laza lötyögésnek, ám jótékony hatását már most megérezzük. Hadat üzentem tehát a rajtam letelepedett felesleges kilóknak, a bennem lévő stressznek és méreganyagoknak. Bár Márti néni áldásos tevékenysége okán (miszerint isteni ételeket gyárt folyamatosan, mióta itt vagyunk) a szénhidrát diétát csak húsvét után fogom elkezdeni.
A mozgás hihetetlen csodát tesz az emberrel. Tudom javasolni mindenkinek. Annak is, aki elégedett a súlyával. Néhány alkalom után szinte már függőséget okoz, az ember kívánja, hiányolja, és úgy érzi erős és életvidám lesz tőle. Egy retorikai bravúrral innen máris átkanyarodhatunk a húsvéthoz, az újjászületés ünnepéhez, és valójában a kereszténység legvidámabb eseményéhez.
Ez az ünnep eredendően a termékenység ünnepe. A tavasz, az új kezdet nem csupán szimbolikus köszöntése, melyhez meglepő mód jól passzol Krisztus feltámadása, ami szintén az új kezdetet, a körforgást szimbolizálja. Európában korábban a termékenység istennőjét Ostarát ünnepelték őseink, az ő állata volt a nyúl - aki ugye elég szapora állat - a tojás pedig szintén a termékenységet szimbolizálta. Míg ma a gyerekek a kertben a csokitojásokat keresgélik, addig régen ez "élesben" ment, a valódi fészkek valódi tojásait keresték fel az emberek, ezeket fújták ki és festeték meg, majd mágikus erejünek tulajdonították őket. Érthető ezek fényében a - lánynok által oly gyűlöletes - locsolkodás szokása is, bár ennél pajzánabbat is talátam, állítólag szokás volt a lányok hátsóját faágakkal csapdosni, gondolom ezt is a termékenység nevében. (Freud bácsi itt sikoltozna a gyönyörűségtől örömében, akkora fallikus szimbólum búvik meg eme népszokások gyökerében.)
Ennyit hát a húsvét népi gyökereiről. A keresztény magyarázatba nem mennék bele, egyrészt mert nem vagyok keresztény, másrészt mert nem tetszik, hogy itt nagyon eltolódik a bűn irányába az egész felfogása, ami megintcsak az a lelkiismeretfurdaláskeltés, ami miatt az egész keresztény vallással nem tudok megbékélni.
Ma húsvét vasárnap van. Itt ülök, és megróbálok örülni a jelennek. Mert most van a tavasz, most van a megújulás, az ünnep, az újszülött kiskutyák, és már itt vannak a hosszabb nappalok, a mozgás öröme, a család, az izgalmas várakozás, hiszen pár hét múlva tengert átszelve utazunk. Ami elmúlt, attól pedig illően és szépen veszek búcsút, amikor itt van az ideje.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

