Az utóbbi hetekben-hónapokban alapos kutatásba fogtam az álmokat illetően. Ennek két oka van; egyik a szakdolgozatom, aminek témája a pszichoanalízis, és így természetesen Freud álomelmélete, a másik ok pedig az én saját álmaim. Az én állandóan jelen lévő, beszédes álmaim.
Minden este meglátogatnak. Hol egyszerű, egyértelmű szimbólumokkal, hol összetett, olykor kínzó képekkel, amiket nem tudok mindig megfejteni. Az utóbbi napokban viszont aludni is alig hagynak.
Ha megpróbálom megfogalmazni, mi is az álom tulajdonképpen, akkor azzal kell kezdenem, hogy ezt még tudományosan sem tudják egyértelműen definiálni. Vannak elméletek, több is, de a valószínű az, hogy magának az álomnak nem csak egy, hanem több oka van. Ami pedig érdekes, hogy álom nélkül állítólag az ember meghal. Így tehát, ez egy, az emberi agy (és lélek) számára szükséges jelenség, mely mindannyiunkkal történik. Valószínű, hogy agyunk információt dolgoz fel, valós és fantázia-élményeket, Freud szerint például a tudatalatti elfojtásait. De vajon hogyan következik ebből, hogy az álmok jóslásra is alkalmasak? Már a legősibb kultúrákban is vizsgálták, rendszerezték az álomképeket. A bibliai példára nyilván mindenki emlékszik (a hét kövér és hét sovány tehén a hét bőséges és ínséges évet jelezte előre), és ez csak egy a sok közül.
Hogyan lehet egy információfeldolgozó tevékenység spirituális? Hogyan képes az álom jövőbeni dolgokat megmutatni? Mi köze van ennek a kettőnek egymáshoz? Nos, erre szeretném megtalálni a választ.
Az otthonomban fellelhető álomszótárak száma egyre nő, minden reggel igyekszem összerakni a képet, hogy vajon mit üzen nekem éjjeli álmom. A meglepő, hogy a számomra egymástól teljesen különböző motívumok az álmoskönyv szerint hasonló dolgokat jelentenek.
Vannak azonban olyan álmok, amik inkább a valóságra hasonlítanak, itt az esemény, a résztvevő személyek számítanak, és nem jelentkeznek olyan alapszimbólumok, amik az elsőre zagyvának tűnő szimbolista álmokban. Úgy gondolom ezek lehetnek a freudi elfojtásos álmok, amit nem tudok az életben megélni, a tudatalattim kiéli álmomban (egyik nap több olyan emberrel folytattam komoly beszélgetést, akikkel az életben nincs ere lehetőségem, vagy merszem).
A saját álmaimban egy harmadik típust is felfedeztem, mégpedig a profetikus álmokat. Ezek a jövőben megtörténő eseményeket láttatják, úgy, ahogy az meg fog történni (tehát nem szimbolikusan). Ilyen elég ritkán fordul elő velem, és inkább csak képek jelennek meg, és érzések, erős érzések. A legtöbb szerelmemet például láttam előre, mielőtt még megtörtént volna a szerelembeesés. (Különös érzés álmomban szerelmesnek lenni valakibe, akibe az életben még nem vagyok az.)
Az utóbbi két kategória elég egyértelmű, a legtöbb fejtőrést az első, a szimbolista álmok okozzák, és ezekből van a legtöbb. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy este akár 5-6 különféle, egymástól független álmom van. Persze jelentésben, üzenetben lehet közük egymáshoz, sőt szokott is lenni, de olyan, mint ha egymás után levetítenének egy csomó kisfilmet, más szereplőkkel, más helyszínen.
A legnagyobb problémám, hogy ebben senki nem tud nekem segíteni. Csak én tudom a magam álmait megfejteni, másnak ezek semmit nem jelentenek, ha elmesélem másvalaki egészen más dolgokra fog belőle asszociálni. Mankónak ugyan ott van az álmoskönyv, tehát az álomszótár, de ez sokszor kevés. Ha csak pár napig elhanyagolom a dolgot, nem gondolkodom rajtuk, nem fejtem meg, akkor elözönlenek, és nem hagynak nekem békét. Ez most már több, mint fél éve így van. Fogalmam sincs, mit akar ez jelenteni, hogy miért történik ez velem. Természetesen beszélgetek olyan emberekkel, akik nálam többet tudnak efféle dolgokról. Mondják, hogy ez "képesség", a látás egy módja, és meg kell tanulnom kezelni. Kicsilány koromtól vágytam rá - nézve a sok varázslós filmet és mesét, később pedig olvasva a spirituális könyveket - hogy én is tudjak valamit varázsolni, nekem is legyen valamilyen különleges képességem. Ki ne vágyna erre azok közül, akiket egy kicsit is megérint ez a világ? És most tessék! Kaptam valamit, amivel nem tudok mit kezdeni. Egyenlőre.

az, hogy az álmok használhatóak-e jóslásra szimplán életszemlélet (tudomány vs spiritualitás, és ez csupán két ellenérdekelt fél a sok közül) kérdése, és sokkal összetettebb problémafelvetés. mindenesetre meg kell, hogy magyarázható legyen. szóval nem valami kis csenevész cserjébe vágod a fejszédet, ha ebből írod a szakdolgodat. de a spirituális szemlélet lehet tudományos igényű, sőt, úgy látom, csak akkor ér valamit, ha az – amúgy inkább nevezendő handabandának, elüzletiesült ostobenkóságnak. hogy hogyan képes az álom megmutatni a jövőt, ez megannyi egyéb kérdést von maga után: van-e jövő, van-e idő; következik-e a múltból a jövő, van-e rá befolyása; van-e sors. szóval minél messzebbről tekints a szakdolgozat alapkérdésére, bármi is legyen az, mert biztosan nem lesz egyszerű feladat hozzátenni valami jelentőset a témához.
VálaszTörlésmagam elég sokat szenvedek az álomtól, vagyis annak hiányától, tényleg csalódást okoz, hogy mennyire ritkán álmodom. bár tényszerűen vajmi keveset tudok a tudatalattimról, úgy vélem, az elég elfoglalt lehet, miközben a tudatosom egyre tohonyább, ellustultabb, szétfolytabb. ezt most bonyolult lenne jobban kifejteni, mindenestre a tudatalattira kenni az álom feletti felelősséget lehet, hogy nem célszerű, köszönöjük, kedves Sigmund, majd értesítjük.
(ja, és ha már a kommentdobozodban járok: a 'régi napra' linkjét javítsd.)
VálaszTörlésa szakdoga pontosan arról szól hogy a "pszichoanalízis hatása a nyugat irodalmára", ennek része az álom dolog. tehát a megfejtés rész inkább személyes indíttatású.
VálaszTörlésamúgy igen, az idő kérdése érdekes a jóslás szempontjából. meg asz egész érdekes, és egyenlőre még kisinek érzem magam a feladathoz.
a link meg pöcs, hiába javítom, nem szereti..... :(